Hornets-játékosok az All Star-gálákon (2006.02.17.)
2006.03.07. 17:42
Amióta 1988. novemberében először dobták fel a labdát Hornets-mérkőzésen, azóta szép számmal delegált a csapat résztvevőket az NBA idényfelezőjének tekintett AS-ra. Természetesen az első években nem a többi csapattól kipucolt Hornets-kezdőkre volt kíváncsi Amerika, a Franchise 5. szezonjában, 1993-ban fordult elő elsőként, hogy Kelet válogatottjába türkizmezest hívjanak: Larry Johnsont, az előző év újoncát érte ez a megtiszteltetés, méghozzá rögtön a kezdőbe invitálták meg a csatárfenomént, akinek 16 perc alatt négy pontra és négy lepattanóra futotta. A következő évben Alonzo Mourningot válogatták be – csereként – , de a center hogy, hogy nem, sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a legjobbak seregszemléjét. 1995-ben első ízben vehetett részt 2 Lódarázs a gálán, az előbb említett kettős kapott csereként meghívást, Zo 10 pontra és 7 lepattanóra, Grandma 7 pontra és 4 lepattanóra volt jó. 1996 és ’98 között mindhárom alkalommal Glen Rice részére küldtek meghívót, mindannyiszor csereként jutott szóhoz a kiváló játékos. 1996-ban 7 pont, 2 gólpassz és 1 lepattanó került a neve mellé. Aztán 1997-ben ő volt az egyszemélyes meglepetés, hiába hozott össze egy Michael Jordan nevű hátvéd tripladuplát, az MVP-címet először (és eddig utoljára) egy Lódarázs kapta. A félidőben 3 ponttal vezetett még Nyugat, ám a harmadik negyed végére Glen Rice hathatós közreműködésével 10 pontos előnyre tett szert a Keleti válogatott: G Money 20 pontot dobott ebben a negyedben, amellyel azóta is tartja az All Star Gálák történetében az egy negyedben egy játékos által dobott legtöbb pont rekordját. Végül 26 ponttal zárta a meccset. 1998-ban 16 pontot dobott Rice. 1999-ben nehéz lett volna akár egy játékost is delegálnia a csapatnak, hiszen a csonka szezon miatt elmaradt a rendezvény. 2000-ben Eddie Jones kezdőként dobott 10 pontot, és szedett le 4 pattanót. LJ 1993-as részvétele óta 2001-ben először sem a közönség, sem az edzők nem tartottak érdemesnek egy Hornets-játékost sem arra, hogy beszavazzák a keretbe. 2002-ben Vince Carter sérülése miatt Stern Baron Davis-t hívta be a cserepadra, aki 2 pontot és 5 gólpasszt jegyzett. 2003-ban az élete egyik legjobb formájában játszó Jamal Mashburn mehetett Atlantába, röpke 14 perc alatt 10 pontot, 4 lepattanót, 2 gólpasszt és 2 labdalopást hozott össze Monster Mash. 2004-ben ismét dupláztak a Darazsak: Baron Davis és Jamaal Magloire utazott LA-be, Diddy 7 pontot és 7 gólpasszt csinált, Big Cat pedig beintett Török Péternek (aki végigfanyalogta a közvetítést, miszerint Magloire nem érdemelte meg, hogy AS legyen): 21 perc alatt 19 pont, 8 lepattanó, egy labdalopás, 1 (Shaq-)blokk volt a teljesítménye. Ha Kelet nyert volna, akkor nagy eséllyel a kanadai centeré lett volna az MVP-díj. 2005-ben annyira rossz idényt futott a csapat, hogy csak akkor lett volna sansz All Star-részvételre, ha nálunk játszik Ray Allen. Idén annál jobban megérdemelte volna Chirs Paul a részvételt: a harmadik leghasznosabb hátvéd Nyugaton, csak a két kezdő All Star, Nash és Bryant előzi meg a talán legmérvadóbb statisztikai mutatóban. A Hornets jelenleg az 5. legjobb mérleggel rendelkezik a Nyugati Konferenciában, úgy, hogy az egész NBA legerősebb divíziójába játszik. Pault azonban féltek az edzők az All Star ranggal ellátni, mivel csak ez az első éve, így az NBA legrosszabbul védekező csapatából, a Nyugat leggyengébb divíziójában szenvedő Seattle-ből szavazták be Ray Allent. A Seattle utolsóelőtti a Nyugati Konferenciában jelenleg.
Az újoncok-másodévesek összecsapásra először George Zidek került be a Hornetsből 1996-ban, akkor még East-West néven csaptak össze a fiatalok, Zidek 10 pontot és 6 lepattanót ért el. Azóta is Zidek az egyetlen játékos, aki elsőévesként kapott meghívást a Hornetsből, hozzá csatlakozik most Chris Paul. 2001-ben Baron Davis a legjobb másodévesek közé fért be a Washingtonban tartott meccsre, 13 pontot, 7 lepattanót és 8 asszisztot hozott össze. Az ezt követő évben Lee Nailon reprezentálta a Csapatot szintén a másodévesek csapatában (8 pont, 6 lepattanó). Ügyességi számok: a tripladobó-versenyeken gyakori résztvevők voltak a mieink: Glen Rice háromszor, Dell Curry kétszer, Scott Burrell és David Wesley 1-1 alkalommal állt neki versenyt dobni. A legjobb helyezést közülük Scott Burrell 1995-ben és Glen Rice 1997-ben érte el, harmadikok lettek. Utoljára Wesley indult 2003-ban, amikor is 6 indulóból 5. lett. Zsákolóversenyek: összesen 7 játékosunk szállt harcba a gyűrűszaggatók párviadalában, Rex Chapman 1990-ben és ’91-ben, Kendall Gill 1991-ben, Larry Johnson 1992-ben (az eddigi legjobban szereplő Lódarázs volt, 2. lett), Ricky Davis 2000-ben, Baron Davis 2001-ben mutatta be gyakorlatait. Tavaly Chris Andersen és JR Smith jutott szóhoz. Birdman erősen túlvállalta magát és a hétvége legnagyobb égését szenvedte el, viszont Smith talán még a döntőbe jutást is megérdemelte volna. Az irányítók ügyességi versenyére eddig egy játékost delegáltunk: a 2004-es Skills Challenge-n hiába indult el Boykins, Marbury és Fisher, nem tudta egyikük sem legyőzni a remeklő Baron Davis-t.
|