Január végén álltunk utoljára ugyanannyi győzelemmel, ahány vereséggel, de akkor jóval örömtelibb volt e szavakat ismételgetni. A Nets ellen három negyeden át nem tudtunk komoly ellenállást kifejteni. A védekezésünk úgy ahogy a helyén volt, de támadásban nagyrészt Mason miatt rengeteget szenvedtünk. A játékos nem unta meg, hogy sorra jöttek le a félhorgai és a ziccerei, Paullal együtt a legtöbb dobáskísérletet a Hornets-ből ő eresztette meg, csak míg CP 7-t, D-Mase 3-t értékesített. Az első negyedben 7 ponttal lépett el a Nets, amit a következő játékrészben egy ponttal növeltek. Az első félidőben Snyder és West volt a dobógépünk 9 ill. 8 ponttal, bár Snyder "személyigazdagon" védekezett, így sok időt nem töltött a pályán. A harmadik negyedben ismét Mason akarta megváltani a világot, a hátrányunk pedig 13 pontra nőtt az utolsó periódusra. Igazán csak erről az időszakról érdemes szót vesztegetni, gyors lerohanásokkal, labdaszerzésekkel nagyon megzavartuk a vendégcsapatot. Az egész meccsen amúgy is négyszer annyi labdát szereztünk mint az ellenfél és ezekből jó arányban értünk el pontokat. Ebben a negyedben a Paul-Claxton-Butler trió a 27 hornetspontból 20-t vállalt, és 21-7-es rohanással szűk három perccel a vége előtt már csak négy pont volt a vendégelőny. Ekkor 5 pontot kaptunk, egyet sem dobtunk, majd a szándékos szabálytalanságok miatt megítélt 8 büntető mindegyikét bedobta a Nets, amivel el is érkeztünk a meccs végéhez. A legjobbunk CP volt (17 pont, 7 assziszt, 4 labdaszerzés). Négy játékosunk végzett 10 pont felett (Snyder, West, Mason, Claxton).

http://www.nba.com/games/20060312/NJNNOK/boxscore.html