A mai Dallas elleni vereséggel az NBA-ben jelenleg egy adott csapat ellen nekünk van a leghosszabb vereségszériánk, 1999 óta nem nyertünk ellenük, ami meccsszámban kifejezve a 17. vereséget jelenti. Byron Scott sem áll sokkal jobban a texasi csapat ellen, edzői karrierje során 15 alkalommal találkozott velük, mindannyiszor vereséget szenvedett az által dirigált csapat. Az első negyedet 10 ponttal vesztettük el, majd a másodikat héttel. A Dallas kiválóan védekezett, mi kevésbé, ráadásul hihetetlen szerencsés dobások sora hullott be a gyűrűnkbe. Nem mintha ezek nélkül se lett volna jobb a Mavericks: futószalagon adtuk el a labdákat, és hiába dobott sokkal jobb százalékban a tegnap pont a címvédő Spurst legyőző hazai gárda, az első félidőben több mint kétszer annyi támadólepattanót szedtek le, mint mi. A félidei statok így néztek ki: West 13 perc: 0 lepattanó, PJ 10 perc, 0 lepattanó, Johnson 7 perc: 0 lepattanó. Chris Paul jól kevergette a hazai védelmet, de hiába adta a jobbnál jobb labdákat, a társak (főleg West) nem találták be. Claxton, Jackson és West összesen eladott 11 labdát. A meccs leg(tragi)komikusabb jelenete az volt, amint Marc Jackson az oldalvonalon kívül álló bíróhoz passzolt, akinek a környékén egy játékos sem állt. A harmadik negyedben Butler odabikázott egyet a darazsak mellkasán lévő defibrillátorral (8 pontot dobott a csatár ekkor), de már kár volt a gőzért, az utolsó játékrészben mindenki azt várta, hogy lefújják a meccset.

http://www.nba.com/games/20060408/NOKDAL/boxscore.html