New Orleans-ban táborozott le a csapat a héten, a mai meccsen kívül a szombati Dallas elleni találkozót is Big Easyben rendezik meg. A kezdő sípszó előtt nem sokkal derült ki, hogy a három sérült játékosunk mellé az a Tyson Chandler is harcképtelenné vált (influenza lehet a gond), aki az NBA-ben ötödik helyen áll a lepattanószerzők rangsorában. Ezek után nem lehetett kérdés, hogy miként is végződhet egy olyan csata, amit a Liga egyik legerősebb csapatával vívunk, és amely csapat egy sérülttel sem rendelkezik. Ehhez méltóan 8-0-s rohammal esett nekünk a Spurs, majd Mason vette a vállára a csapatot: 12 pontot szerzett az első negyedben minden dobását értékesítve. Sajnos az ellenfél remekül használta ki azt, hogy a három legtöbb lepattanót szerző emberünk nem játszhatott, sorban halászták el a támadólepattanókat a mieink elől. A hét ponttal elvesztett első negyed után kezdett kirajzolódni a játék képlete: a vendégek sok passzos játékkal kavarták meg a védelmünket, míg a támadásaink során kiemelt figyelmet szenteltek CP-nek, állandóan ki-kiléptek rá a magas emberek is. Ez Pault csak a pontszerzésben zavarta (de abban nagyon), a többiek kiszolgálását viszont kiválóan végezte. A félidőben már 11 pont volt a hátrányunk, majd a harmadik negyedben kivéreztetett bennünket a texasi alakulat: az addigi előnyüket megduplázták, így az utolsó felvonás sok izgalmat nem tartogatott. A legjobb játékosunk Butler volt 17 ponttal és 4 lepattanóval, Mason 16 pontot és 9 patit termelt. CP 12 gólpasszt adott, ám 11 dobásából csak kétszer szerzett pontot. Hasonló színvonalon dobott Armstrong is (1/7). http://www.nba.com/games/20061214/SASNOK/boxscore.html