Írta némi iróniával az egyik amerikai hornets-fórumon egy darázs-fan, és „sajnoshálistennek” úgy néz ki, igaza van: a Hornets az 1994-95-ös szezon óta nem kezdte ilyen rosszul az idényt, azonban a tegnap este lejátszott Minnesota elleni mérkőzés azt is bizonyította, hogy az MVP-vel felálló Farkasok nem egyszerűen tették zsebre a győzelmet ellenünk. Az első negyedben a Hornets hibátlanhoz közeli játékot produkált, sőt, a Farkasokra volt hízelgő a négypontos hátrány a játékrész végén. A második negyedben viszont csak egy csapat volt a pályán, és az nem mi voltunk…  Már 18 ponttal is mentek a hazaiak, és ekkor nem sokan tettek volna arra, hogy a vendégek vezetni fognak még az este folyamán. Pedig így történt, a következő játékrészben a két csapat egymás előző negyedbeli teljesítményét kopírozta, a Davis-Wesley hátvédkettős ekkor megállíthatatlannak tűnt. A végén már egyik csapat sem engedte nagyon elmenni a másikat, viszont az utolsó másfél percre szerzett 5 pont előnyt a rutinos Farkasok ügyesen megtartották, így a 2000/01-es szezon óta továbbra is nyeretlenek vagyunk a Target Centerben.  A mieink legjobbja kétségkívül Baron Davis volt, 21 ponttal, 12 gólpasszal és 3 lepattanóval, míg hátvédtársa, Wesley is régi önmagát idézve szinte lemásolta Diddy teljesítményét, azzal a különbséggel, hogy „csak” 7 gólpasszt adott. A bedobó poszton lévő gyengeségünk ma ismét észrevetette magát: a két kiscsatárunk 10 pontra volt képes, addig a hazaiaknál 20-t vágott ez a csapatrész. Sajnos bővebb kommentárt még nem sikerült a neten fellelni arra vonatkozóan, hogy az a J.R. Smith, aki a pályán töltött csekély 6 perce alatt dobott 7 pontot, miért nem játszhatott a második félidőben (jellemző, hogy így is ő volt a legeredményesebb cserénk…), és az is megválaszolásra vár, hogy Scott abszolút értékben miért 3 cserével játszatta végig a meccset. http://www.nba.com/games/20041106/NOHMIN/boxscore.html