Nem akármilyen nap volt ez a Utah számára, hiszen a mérkőzés nagyszünetében visszavonultatták annak a John Stoctonnak a mezét, aki az NBA valaha élt egyik legjobb irányítójaként vonul be a lexikonokba. Ahogyan a Hornets idei szezonkezdetéről is meg fognak emlékezni a nagykönyvek, amikor a Csapat történetének legrosszabb rajtát elevenítik fel. Ám ha a Hornets a történelemkönyvekben egy lapon szerepel a Utah Jazzel, akkor az sok esetben jó jel a Darazsaknak. Így volt ez 2002 őszén is, amikor a Hornets első mérkőzését játszotta New Orleans-ban, a Jazz-t látta vendégül, és meg is csípték a „mormonokat” egy 100-75-ös győzelemmel. Ma éjjel pedig sikerült bebizonyítani, hogy nem szabad a Hornets ellen úgy felállni, mintha a mérkőzés lefutott lenne, még ha Nyugat egyik legerősebb csapata is az ellenfél. A Csapat bámulatos rajtot vett és főleg azokon a posztokon vertük meg a meccs első felében a vendéglátókat, ahol azok kiemelkedő erőkkel bírnak: a magas embereink az első félidőben 20 pontot dobtak remek százalékkal és sok lepattanót csíptek el. A meccs közepe körül már 19 pontos volt a Darazsak előnye, csakhogy a harmadik negyed a szezon eddigi lenyomata volt, 13 ponttal dobott ekkor többet a hazai csapat, és ha a negyedik negyed végén Kirilenko jobban büntetőzik, akkor most megint egypontos vereség miatt kesereghetnénk. A meccs embere kétségtelenül Jamaal Magloire volt, 20 pontját és 11 lepattanóját a sérülésekkel tizedelt csapat már nem tudta volna pótolni. Azaz a pontjait talán, ugyanis 16 pontot „követett el” az a Lee Nailon, aki először léphetett pályára a kezdő ötös tagjaként, és az előző mérkőzésünkhöz hasonlóan ismét kitűnő százalékban dobta a középtávoli tempókat. Lee idei 10 pontos átlagát majdnem 50%-os dobáspontossággal hozta össze! Gratulálunk a csapatnak, és reméljük, hogy a győzelem megízlelése erőt adhat az eddigi sikertelen szezon kifényesítéséhez. http://www.nba.com/games/20041122/NOHUTA/boxscore.html