Egy New Orleans-i portál szép kis csokrot állított össze, hogy érzékeltesse, mely okok miatt kezdett be ilyen csúfosan a Hornets. Zanzásított változatban olvashatjátok az írást magyarul.

1. Scott új játékrendszere: Scott szereti a folyamatos mozgással és lerohanással járó játékot, ám a játékosai –  különösen a kezdők – túl öregek ehhez a szisztémához: P.J. 35, Armstrong (Davis helyettese) 36, Lynch 34. Wesley 34.

2. Baron Davis sérülése: Diddy első 3 és fél szezonja teljesen sérülésmentes volt, egymás után 262 meccsen lépett pályára, ám ez a folyamat a 2002/03-as szezon alatt megtört, akkor 32 meccsről, tavaly pedig 15 összecsapásról hiányzott az irányító. A tendencia idén folytatódik: Davis már nem az a sztár, aki 35-45 perceket képes játszani.

3. Jamal Mashburn szerződése: Rejtélyes, hogy a Hornets miért nem vásárolja ki szerződéséből Masht, ahogyan tette idén a csapata Shandon Andersonnal, vagy Eddie Robinsonnal. Egyértelmű, hogy Mash soha nem lesz már a régi, nem is feküdne neki Scott rendszere, sokkal otthonosabb volt számára a Keleti Konferencia half-court játéka. 9,3 milliós szerződése nagyon megterheli a csapat fizetési sapkáját, ennek kiesésével Bristow rögtön jó szabadügynököt tudna igazolni.

4. Szabadügynök kudarc: Allan Bristow menedzser nagy hibát vétett, amikor a nyáron Morris Peterrson számára tett egy 3 éves, 15 milliós ajánlatot, amellyel a Raptors könnyen meccselhetett. Utána Stephen Jackson sem tette át nyugatra a székhelyét a 6 évre szóló 36 milliós kontraktusajánlatért. Helyettük leigazolták Rodney Rogers-t, akiről már az első pillanatban látszott, hogy nem illik Scott rendszerébe, és aki azóta szinte folyamatosan sérült. Chris Andersennel ugyan lepattanóban és dobásblokkolásban jobbak lettünk, de a festékről vele egyáltalán nem javult a támadójátékunk.

Nem véletlenül panaszkodott Davis a csapat elégtelen erősítése miatt.

5. Rossz draftolások: A nyáron visszavonult Bob Bass nevéhez 2001 óta több elhibázott draftolás is köthető, 1999 és 2000 után (Davis és Magloire) 2001-ben a gyenge és azóta már rég elküldött Kirk Hastont draftolta akkor, amikor elérhető lett volna Zach Randolph, Jamal Tinsley, Tony Parker, Samuel Dalambert vagy Gerald Wallace.

2002-ben Bass másik baklövést követett el azzal, hogy a 17. helyes draftjogát elcserélte Courtney Alexanderre, aki az egész tavalyi szezont kihagyta sérülése miatt. A sérülésen túl sem tudta Alexander beváltani a hozzá fűzött reményeket, a 17. helyen pedig lehetett volna draftolni Tayshaun Prince-t, aki akkor a 23. helyen kelt el.

6. Védekezési problémák: David Wesley keményen küzdő játékos, de az olyan, nála 15 centivel magasabb hátvédek, mint Bryant, Finley vagy Redd könnyedén dobnak róla 30 pontot vagy Amare Stoudemire is 38 pontot jelentő karriercsúcsra volt képes Magloire „védekezésében”. A legrosszabbak között védekezi ki a Hornets a triplákat a ligában, 5 vesztes meccsünkön is 50% felett tudott dobni az ellenfél mezőnyből.

7. Rendezetlen rotáció: Scott próbálja megtalálni a lehető legjobb kispad-kombinációt. A cseréket beküldi a második negyedben, és általában ekkor növelik meg előnyüket az ellenfelek. Legújabb választása, Matt Freije is remek kinti dobó, de az elmúlt 2 mérkőzésén 11 próbálkozásból egyszer sem volt képes kosarat szerezni. Az irányító Junor Harrington számára több időt kellene adni, különösen Armstrong eredménytelen 3-pontos próbálkozásait tekintve.

8. Az új generáció: J.R. Smith a jövő sztárja, de jelenleg mindegyik idősebb nyugati hátvéd kiszemeli magának és direkt rájátszanak. Azonban időt kell adni Smith-nek, hogy felkészüljön az olyan hátvédek ellen, mint Finley, Sprewell vagy Kobe. Az egyetlen út a fejlődéséhez, ha játszhat. Több lehetőséget kell neki adni, nem 6 percet, mint pl. a múlthéten elszenvedett háromszori hosszabbításos mérkőzésen.

9. A trénerbotrány kellemetlen hatása: Davis-t és Magloire-t nem érintette kellemesen az a döntés, hogy személyi edzőik nem látogathatják a csapatedzéseket, az első napok az edzőtáborban rögtön rossz hangulatban kezdődtek.

10. A Nyugati Konferencia: P.J. Brown játéka ment át a legnagyobb változáson a konferenciacserével: míg keleten játszott a Hornets, P.J. uralta a festéket, már figyelte a lepattanót, ha 17-20 lábról tüzeltek az ellenfél csatárai. Nyugton az ilyen dobások mindennaposak Garnett-től, Nowitzkitől vagy Mariontól