(Mivel módom volt a meccset élőben figyelni a tévében, így a megszokottnál bővebb beszámolót olvashattok most.)
Különleges találkozóra került ma sor, a 2 évvel ezelőtt még Charlotte-ban székelő Hornets látogatott korábbi otthonába, hogy megküzdjön az újonc Bobcats-cel. A meccs elején rögtön kiírták azt a hírt, amit már délután nem hivatalos fórumokon lehetett olvasni: Alex Garcia sérülése az előjelzettnél sokkal súlyosabb, ebben a szezonra már nem léphet pályára.
Az első negyed P.J. Brownról szólt, aki szinte hibátlanul dobott ekkor, bárhonnan is indította el a tempót. Rajta kívül David Wesley mutatott olyan teljesítményt, amely a nézőket a régi szép napokra emlékeztette. Nagyon jól működött a Scott-féle lerohanós módszer, P.J. Brown erőcsatár létére többször fejezte be ekkor a rohanásokat ponttal, feledtetve 35. életévét. Wesley jól tüzelt kintről, de szívesen tört be a nagyok sűrűjébe, hogy aztán mehessen a vonalra bedobni a megítélt bűntetőt. A két korábban Charlotte-i alapember összesen 40 pontot dobott. Viszont már ekkor lehetett látni, hogy a későbbiekben probléma lehet a sok személyi hibából, 4 cserével játszottuk végig a meccset, ráadásul Edwards összesen csak 4 percet töltött a pályán. Az első félidő krónikájához tartozik még egy varázslatos Birdman blokk, Wallace egy labdaszerzést követően szerette volna zsákolótudományát előadni, de nem számított Andersen villanyoszlopszerű mancsára, így a pályán kívül eszmélt rá, hogy mekkora burát osztott rá Chris.

A harmadik negyed közepére Freije már az 5. hibáját hozta össze, az újonc csatár lelkén szárad főleg, hogy a lepattanókban eltörpültünk a hazaiak mellett, 3 pattit volt képes leszedni, míg Andersen és Brown együtt 24-t. A Bobcats ezt kihasználva szorgosan halászta a támadólepattanókat, 20 alkalommal vették le az elrontott dobás után a labdát, így a végére 22 pontot tudtak szerezni második szándékból, ami nagyon sok, főleg a mi 8 hasonló pontunkhoz képest.

A második félidőre már nagyon odafigyelt a Charlotte a lerohanásokra, nem is tudott egyik csapat sem ellépni 5 pontnál jobban és összesen 23-szor cserélődött meg a vezető csapat személye. Ilyen mérkőzés nem is dőlhetett el másképp, mint hosszabbításban, ahol főleg Harrington játszott nagyszerűen, ki emlékezett ekkor arra, hogy egy hete két egymást követő meccsen 1-16 arányban dobott az irányító. Hét mp.-cel a vége előtt kétpontos hátránynál Wesley-nél volt a labda, aki kipasszolta azt a P.J. Brown elzárta Harringtonnak, és ő gyorsan bedobta a hárompontost. Ekkor Dickau követett el egy szabálytalanságot, és Freije után neki is összejött a 6. személyi. 5 mp.-cel a vége előtt P.J. faltotla le Okafort (elkerülhető, és P.J. által később nagyon vitatott szabálytalanság volt…). Az újonc bedobta mind a két büntit, a legvégén elengedett Harrington dobás viszont célt tévesztett. Idén ez volt a harmadik hosszabbításos meccsünk, sajnos mind a három vereséggel ért véget.

A mérkőzés – számomra – legnagyobb meglepetése Junior Harrington volt, aki 22 pontjával karriercsúcsot javított. 7 gólpassza is nagyon kellett, nem lenne rossz, ha ezt a formáját tudná konzerválni az irányító. Nagy csalódás volt ellenben Dickau-t látni, kétszer elkerülhető labdaeladásba bonyolódott, 22 perc alatt összeszedett 6 személyije pedig mutatja, hogy nem védekezett valami parádésan.

Kiemelten figyeltem J.R. Smith játékát, aki Garcia kiesésével talán több játéklehetőséget kaphat most. Észrevehető volt, hogy nagyon próbált odafigyelni a védekezésére, közepes sikerrel. A srác 0/5-ös dobóteljesítménye nem túl rózsás, betörésből és fadeaway-ekből próbált pontot szerezni. Az is látszott rajta, hogy kissé félénken meri a dobásokat elengedni, sikerült Scottnak kibűvészkedni az előszezonban még benne rejlő önbizalmat. Egy biztos, Smith a lerohanásos támadórendszer elsőszámú fegyvere lehetne, többször is előfordult, hogy amint leszedtük a védőlepattanót, ő már a félpályát átlépte. Nagyon robbanékony, de nem passzoltak neki, az 5 dobásából négyszer ő próbált dobóhelyzetet kierőszakolni.

Végül meg kell említenem Andersen teljesítményét, aki védekezésben elkápráztatott, 24 perc elég volt neki 13 lepattanó megszerzéséhez (ebből 4 volt támadó). Biztos, hogy csak taktikai okai vannak, hogy nem ő a kezdő P.J. mellett.

Az 1-19-es mutatónkkal beértük a minden idők legrosszabb szezonrajtja kategóriában az Orlandot. Holnap a Golden State Warriors ellen kiderül, hogy újra történelmet ír-e a csapat, e gyászos szezonban már nem először.