A mérkőzés előtt Scott nyilatkozott, amelyben egy reggeli interjúnak ellentmondva – miszerint Diddy még nem fog játszani ma – arról beszélt, hogy Davis pályára fog lépni egy keveset. Mindenesetre a kezdőben még nem volt ott a 19 meccset kihagyó irányító (ezen a meccsen már a tizedik fajta kezdőötösünk lépett pályára ebben a szezonban, George Lynch és Junior Harrington át sem öltözött sérülés miatt).
Andersennek rögtön beítéltek 2 személyit indulásként, és azt kell hogy mondjam, ezzel el is dőlt a meccs. Andersen helyére Matt Freije állt be, aki az eddigi mérkőzésein bebizonyította: mint egy homofób, úgy irtózik a palánk alatti testi kontaktustól, és ahhoz képest, hogy a palánk alatt tölti a meccs nagy részét, nagy ritkán akad belé a leeső labda. A végeredmény: 65-40 a lepattanók aránya a hazaiak javára (Mihm 21 lepattanója új karriercsúcs). Az első negyed vége felé már 10 pont körül járt a Lakers előnye, amikor a pályára lépett Davis. Pillanatok alatt megkavarta a dolgokat, és jelenléte egy 14-6-os rohanást hozott, láb közötti gólpassz Birdmannek, labdalopás, tripla. Ekkortájt nagy nyomás alatt tartottuk a kaliforniaiakat, halmozták a labdaeladásokat és a félidőre feljöttünk 5 pontra. A harmadik játékrészben viszont elkövettük azt a hibát, amit a legutolsó Lakers elleni meccsünkön is: szabadon hagytuk a vajkezű Atkinst! Az irányító akkor 17 pontot dobott, 9-t triplából. Most Kobe betörései ellen próbáltuk alkalmazni a zónát, ami valamennyire be is jött, mert nem a legfényesebb teljesítményt nyújtotta addig, viszont Atkins a megjáratott labdák után mindig üresen maradt kint, és 30 pontot (köztük 6 triplát) szórt be. Emellett bámulatos mennyiségű faltot fújtak ellenünk, 37 szabaddobást kísérelhettek meg a hazaiak, amire jutott nekünk 11. Ekkora differencia mellett egy csapat sem tudna nyerni. Atkins-re reagálva Scott ismét a pályára küldte Davist, aki a következő időszakban a csapat 16 pontjából 14-t szerzett! Ám a negyedik negyedben nagyon hamar összegyűjtötte a csapat a 4 személyit, és ekkor már Kobe csak arra játszott, hogy a betörésekkor faltolják. 17 szabaddobást ítéltek meg ebben a negyedben a Lakers számára. 3 perccel a vége előtt még egy kakaskodás után kiállították Butlert, míg nálunk Dickau-t kínálták meg egy technikaival.

Wesley (20 pont – 6 ast): remekül dobott ma kintről, adta a gólpasszokat is rendesen, de gyakran bonyolódott tőle idegen megoldásokba, pl. többször próbált Odom és Mihm mellett kosárra törni, szinte mindig eredménytelenül.

Dickau (9 pont – 5 ast): lőtt, lőtt, de keveset töltött. Voltak szép passzai, de semmi több.

Nailon (18 pont – 7 rebs): hozta azt, amit az utóbbi időben megszokhattunk tőle: 20 pont közeli átlag, 50% közeli dobáspontossággal. Nagy bajban lenne a mostani keret nélküle.

Andersen: rájárt a rúd nagyon, nem ő volt ma a bírók kedvence.

P.J. (14 pont – 17 rebs): masszív dupla-duplát alkotott ismét a veterán játékos, Odom nem élt meg mellette, de Mihm 8 támadólepattanója nem csak Freije lelkén szárad.

Freije: Scott talán már nem annyira szerelmes a srácba, de Birdman falt-gondjai miatt játszania kellett. Nem sok haszon származott belőle. Csodálkoznék, ha egy egészséges keret mellett egyáltalán pályára léphetne.

J.R.: szinte látni rajta a gyermeki örömöt, amikor a pályára engedi Scott. Nagyon igyekszik, de többször cselekszik meggondolatlanul. Nem meri egy az egyben felvenni támadásban az embert, bár az már korábban is világos volt, hogy a labdával való közlekedése szorul a legjobban fejlesztésre. Viszont most láttam először többször jól passzolni az üresen lévő játékosoknak. Az más kérdés, hogy ők most egyet sem dobtak be.

Davis (17 pont – 5 ast, 17 perc alatt): emlékeztette a nézőket arra, hogy miként lehet egy olyan csapatot sikeressé tenni, ahol mindenki csak annyit tud, ami a posztjához feltétlenül szükséges. Ha a pályán volt, rögtön görcsösebbé vált a hazaiak játéka, nem tudtak vele mit kezdeni. Sem védekezésben, sem támadásban. Ha nem lennének problémái a sérülésekkel, egy menedzser sem cserélné el senkiért.

http://www.nba.com/games/20041222/NOHLAL/boxscore.html