Amióta 1988. novemberében először dobták fel a labdát Hornets-mérkőzésen, azóta szép számmal delegált a csapat résztvevőket az NBA idényfelezőjének tekintett AS-ra. Természetesen az legelső években nem a többi csapattól kipucolt Hornets-kezdőkre volt kíváncsi Amerika, a Franchise 5. szezonjában, 1993-ban fordult elsőként, hogy Kelet válogatottjába türkizmezest hívjanak: Larry Johnsont, az előző év újoncát érte ez a megtiszteltetés, méghozzá rögtön a kezdőbe invitálták meg a csatárfenomént, akinek 16 perc alatt négy pontra és négy lepattanóra futotta. A következő évben Alonzo Mourningot válogatták be – csereként – , de a center hogy, hogy nem, sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a legjobbak seregszemléjét. 1995-ben első ízben vehetett részt 2 Lódarázs a gálán, az előbb említett kettős kapott csereként meghívást, Zo 10 pontra és 7 lepattanóra, Grandma 7 pontra és 4 lepattanóra volt jó. 1996 és ’98 között mindhárom alkalommal Glen Rice részére küldtek meghívót, mindannyiszor csereként jutott szóhoz a kiváló játékos. 1996-ban 7 pont, 2 gólpassz és 1 lepattanó került a neve mellé. Aztán 1997-ben ő volt az egyszemélyes meglepetés, hiába hozott össze egy Michael Jordan nevű hátvéd tripladuplát, az MVP-címet először (és eddig utoljára) egy Lódarázs kapta. A félidőben 3 ponttal vezetett még Nyugat, ám a harmadik negyed végére Glen Rice hathatós közreműködésével 10 pontos előnyre tett szert a Keleti válogatott: G Money 20 pontot dobott ebben a negyedben, amellyel azóta is tartja az All Star Gálák történetében az egy negyedben egy játékos által dobott legtöbb pont rekordját. Végül 26 ponttal zárta a meccset.

1998-ban 16 pontot dobott Rice, majd 6 év után először, 1999-ben nehéz lett volna akár egy játékost is delegálnia a csapatnak, hiszen a csonka szezon miatt elmaradt a rendezvény. 2000-ben Eddie Jones kezdőként dobott 10 pontot, és szedett le 4 pattanót. LJ 1993-as részvétele óta 2001-ben először sem a közönség, sem az edzők nem tartottak érdemesnek egy Hornets-játékost sem arra, hogy beszavazzaák a keretbe. 2002-ben Vince Carter sérülése miatt Stern Baron Davis-t hívta be a cserepadra, aki 2 pontot és 5 gólpasszt jegyzett.

2003-ban az élete egyik legjobb formájában játszó Jamal Mashburn mehetett Atlantába, röpke 14 perc alatt 10 pontot, 4 lepattanót, 2 gólpasszt és 2 labdalopást hozott össze Monster Mash.

2004-ben ismét dupláztak a Darazsak: Baron Davis és Jamaal Magloire utazott LA-be, Diddy 7-7 pontot és gólpasszt csinált, Big Cat pedig beintett Török Péternek: 21 perc alatt 19 pont, 8 lepattanó, egy labdalopás, 1 (Shaq-)blokk volt a teljesítménye. Ha Kelet nyert volna, akkor nagy eséllyel a kanadai centeré lett volna az MVP-díj.

És 2005-ben? 2005-ben ismét Lódarázs nélkül rendeznek Kelet-Nyugat meccset, reméljük, hogy évek múlva rendhagyó esetként tekintünk majd vissza erre az esztendőre.

Ügyességi számok: a tripladobó-versenyeken gyakori résztvevők voltak a mieink, Glen Rice háromszor, Dell Curry kétszer, Scott Burrell és David Wesley 1-1 alkalommal állt neki versenyt dobni. A legjobb helyezést közülük Scott Burrell 1995-ben és Glen Rice 1997-ben érte el, harmadikak lettek. Utoljára Wesley indult 2003-ban, amikor is 6 indulóból 5. lett.

Zsákolóversenyek: az idei szezonig 5 játékosunk szállt harcba a gyűrűszaggatók párviadalában, Rex Chapman 1990-ben és ’91-ben, Kendall Gill 1991-ben, Larry Johnson 1992-ben (az eddigi legjobban szereplő Lódarázs volt, 2. lett), Ricky Davis 2000-ben és Baron Davis 2001-ben tette próbára az ugróizmokat.

Az irányítók ügyességi versenyére eddig egy játékost delegáltunk: a tavalyi Skills Challenge-n hiába indult el Boykins, Marbury és Fisher, nem tudta egyikük sem legyőzni a remeklő Baron Davis-t.