Azt a Bostont láttuk este vendégül, akik a csereidőszak végén komolyan megerősödtek azzal, hogy megszerezték Walkert, majd nem sokra rá visszaigazolt hozzájuk a többek között Walkerért adott Payton is. Az első negyed izgalmas meccset ígért, ekkor Smith vezérletével 6 pontos előnyre tettünk szert. Az előnyt a második negyed közepéig sikerült tartani, addigra kirajzolódott, hogy sokkal tisztábban tud dobni a Celtics (az első 3 negyedet 50 % felett dobálták végig), mi csak a festékről tudtunk egyenrangú ellenfele lenni a zöldeknek. A félidei 7 pontos hátrányt követően a viszonylag sok néző kevés kellemes élménnyel gazdagodhatott a 3. játékrészben: 31-17-re nyerte ezt a 12 percet a Boston. Scott kénytelen volt Jacobsent irányítóként játszatni, mivel Speedy bokája ebben a negyedben megsérült (ha már a Hornets-be cserélték, ő is kipróbálja ezt az amúgy számára cseppet sem ismeretlen érzést az irányító), és Dickau-nak pedig 4 személyivel kellett a padon dudorásznia. A negyedik negyed már csak formalitás volt: Smith, aki az első negyedbeli 9 pontja után nem tudott pontot dobni a két középső játékrészben, a végén néhány perc alatt 12 pontot behintett, de ez a teljesítmény már csak a nagy zakó beszűkítésére volt alkalmas. A meccs embere tőlünk J.R. Smith lett (21 pont, 3 lepattanó, 2 gólpassz). Sajnos a meccs közepén nagyon eltűnt, ami azért nem akkora szégyen, ha végigpásztázzuk, hogy kik is alkotják a Celtics hátvédsorát. Rajta kívül még öten értek 10 pont fölé: a szlovén gyártmányú, Nachbar fedőnevű dobógépünk 19 pontot lőtt össze 23 perc alatt, Nailon és DD 13 pontra volt jó, Magloire és P.J. 12-re (a center 8, a csatár 9 lepattanót is leszedett). Jackson Vroman 11 lepattanója nem rossz teljesítmény, kár hogy ez mellett 8 dobásból csak egyet tudott pontra váltani, pedig többször próbálkozhatott könnyű helyzetből.

http://www.nba.com/games/20050319/BOSNOH/boxscore.html