Idei utolsóelőtti meccsünkre került sor a tavalyi nyugat-első ellen, és a játék képén nem nagyon látszott meg, hogy több mint 20 győzelemmel számlálnak többet ebben a szezonban Garnették. Persze nem valami nagy tűzzel játszott a Minnesota, miután az előző meccsükön dőlt el végleg, hogy az idei szezont korán kénytelenek befejezni. Csak egy jellemző adat: a lepattanókirály KG valamikor a harmadik negyedben szedte le az első lepattanóját... A mérőzés végig nagyon szoros küzdelmet hozott, egyik csapat sem vezetett 5 ponttal többel és 13 alkalommal cserélődött a vezető csapat személye. Nálunk az első félidő megint Smith-ről szólt, aki 11 próbálkozásból ekkor összesen hármat dobott be, ám a többiek rajta kívül mind legalább 50 százalékkal dobtak, így csak két pont hátránnyal mentünk a nagyszünetre. Aztán a harmadik negyedben ismét az elmúlt meccseken megszokott koreográfia rajzolódott ki: Smith végig a pályán volt, az összes mezőnydobása célt ért, adta a gólpasszokat, mégis 4 pontra nőtt a hátrányunk, mivel ekkor Vroman és Dickau 7-ből nullaszor talált be. A negyedik negyedben a kezdőötösből Scott csak DD-t hagyta a parketten, de a cserék segítségével is át tudtuk venni a vezetést és 1:50-nem a vége előtt 99-95-re vezettünk. Talán a fáradtságnak is betudható, hogy az egész játékrészben talpon lévő csapatrész ezután már nem tudott pontot dobni, csak kapni. Nehéz lenne bárkit is kiemelni a csapatból, összesen 6 játékos dobott 10 pont felett. DD 12 pontot és 11 gólpasszt teljesített, lehetne ő is a legjobb Lódarázs, ha nem adta volna el ötször a labdát. J.R. Smith 13 pontja és 7 asszisztja sem rossz, de az újonc irtó rosszul dobott az elején (igaz, kettő félelmetes zsákolással is szórakoztatta a nagyérdeműt). Szép teljesítmény Jacobsen 15 pontja, Nachbar 14 pontja és 7 lepattanója, de Nailonról (12) és P.J.-ről (13 pont – 7 lepattanó) se feledkezzünk meg.

http://www.nba.com/games/20050418/MINNOH/boxscore.html