Hegymenet volt a meccs, a gond az volt, hogy a hegycsúcson kezdtük és egy nagy lejtőn lefelé folytattuk. A találkozó első negyedében 38-13-ra nyertünk, igen: összesen 25 pont előnyt kovácsoltunk össze, Mason a negyed pontjainak felét: 14-t vállalt magára. A második negyedben aztán megtapasztaltuk a szakadék alját: 14 pontos vereséggel végződött a negyed, a pad összesen 1-ből 7 dobást tudott beverni. A harmadik negyedben további 5 ponttal szűkült a két csapat közötti különbség: West és CP lefagyottan érkezett a nagyszünetről, míg Chandlert kiállították a bírók szövegelés miatt. Az utolsó felpörgetett negyedben már senki nem emlékezett arra, hogy vezettünk 27-tel is. 1 perccel a vége előtt 1 pont volt a hátrányunk, aztán West kétszer is eladta a labdát. 7 másodperc volt vissza, amikor Jackson csak szabálytalanul tudta megakadályozni Dixont a pontszerzésben és a portlandi pontokra váltotta a szabaddobásait, 3 pont hátránynál 7 másodpercünk volt az egyenlítésre. Stojakovicnak elég volt kettő is: rögtön behintette a triplát! 5 másodperce volt az oregoni alakulatnak, hogy nyerjen, 3 mp elteltével West kipontozódott Randolphról akinek elég volt az egyiket bedobnia ahhoz, hogy vezessenek. A rontott szabaddobás után a lepattanó Stoja kezében landolt, aki portlandi játékosok gyűrűjében a saját térfelünkről még rádobta a labdát, ami még a hazaiak gyűrűjét is érte, de sajnos nem ment be. A legjobb játékosunk Mason volt 20 ponttal, 10 kísérletből nyolcszor talált be. Stoja 21 ponttal zárt, West 17-tel és 13 lepattanóval. Paul 12 pontot dobott és 8 gólpasszt adott, Jackson 15 ponttal fejezte be a meccset. http://www.nba.com/games/20061110/NOKPOR/boxscore.html