A legutolsó 13 meccsünkből 9-t megnyertünk és nem kell ahhoz nagy jóstehetség, hogy prognosztizáljuk: ilyen ütemű fejlődés mellett a rájátszás sem lehetetlen küldetés. Az első félidő nem volt valami közönségszórakoztató, hacsak a közönséget nem az agresszív jelenetek kedvelői közül válogatták össze: egy lerohanásból próbált meg zsákolni McGrady, de Mason blokkolta, azaz szerette volna blokkolni, a mozdulat inkább leütésre sikeredett. T-Mac a kezére esett, de vissza tudott térni a játékba. Az igazi probléma nem ez volt. Inkább az, hogy az esetnél Mason és a hazaiak játékosa Alston úgy kikezdte egymást, hogy az egyik bíró csak kettejük együttes kiállítása árán tudta megfékezni az események eszkalálódását. Ekkortájt 3 ponttal is vezetett a Rockets, de több örömöt nem lelhettek a meccsben. A második negyed közepére a cserepad 6 pontos előnyt kapart össze, és ebből 3 pont még úgy is megmaradt a félidő végére, hogy CP szinte semmit se tudott bedobni utána (2 ponttal zárta a félidőt). A nagyszünet után azonban mindent eldöntöttünk: a 3. negyed elején CP adta meg a jelet egy triplával és egy betörés utáni duplával, majd egy Brown és egy Butler által beszórt trojka jött, és már vezettünk is 11 ponttal. A következő 9 hazai dobásból csak hat ment be, ráadásul kiharcoltunk négy eladott labdát is, az eredményjelzőn pedig 70-51 állt a mi javunkra. A lepattanók terén is uraltuk a játékot: összesen 49-t markoltak le a mieink 36 hazaival szemben. A meccs legjobbja Devin Brown lett: 18 pont, 7 lepattanó, 5 assziszt. A hátvéd 4 triplát is bevert. Chandler dupladuplás teljesítményét egy szurkolónak se nehéz megszokni (11 pont, 12 lepattanó). Paul se tétlenkedett (12 pont, 9 zsuga, 4 labdaszerzés). A két csereirányítónk egyaránt 12-12 pontot szerzett. Tyson Chandler az elmúlt 6 meccsünk mindegyikén legalább 12 lepattanót leszedett. A franchise-rekordot hét meccses sorozattal 1997-ből Anthony Mason tartja (ki tudja meddig). http://www.nba.com/games/20070203/NOKHOU/boxscore.html