Nagyon régóta nem aratott a csapat annyira könnyen győzelmet, mint ahogy ma tette a gyengélkedő Memphis ellen. Már az első percekben mi kezdeményeztünk többet, Mason 6 pontot dobott, mire észhez tértek a vendégek és nekikezdtek felzárkózni. Nem sok sikerrel, ugyanis aki a pályán volt és Hornets-mezt viselt, azt nem lehetett megakadályozni a pontszerzésben: a kezdőötös minden tagja legalább 4 pontot szerzett az első játékrészben. A második felvonás eleje-közepe némi visszaesést hozott a támadójátékunkban, mivel Butler 1/6 arányban célzott a mezőnyből és döntetlent is jeleztek a Ford Center eredményjelzői. 5 perc volt vissza a félidőből, amikor Scott megunta a csatár szenvedését és lecserélte, majd a félidőig hátralévő időben mi 16 pontot dobtunk szemben a medvék 7 pontjával és talán már ekkor feladták a kékek a meccset. Ha véletlenül valaki bízott még a sikerben, annak a reményeit a West-Paul duó a harmadik etapban eloszlatta: ketten 10-10 pontot szereztek ekkor és így az utolsó negyed nagyobb részében a kezdők a lábukat lógatták. A meccs embere cím szoros befutóban se tudott eldőlni: Paul (23 pont, 11 assziszt), West (22 pont, 8 lepattanó) és Chandler (15 pont - 16 lepattanó) is nagyot alkotott. Mason 16, Brown és Jackson 11-11 ponttal járult hozzá a győzelemhez. Érdemes megemlíteni, hogy a Memphisnél pályára lépett az a Junior Harrington, aki a 2004-2005-ös (gyászosra sikerült) szezonban 29 meccsen pályára lépett a Hornets játékosaként. http://www.nba.com/games/20070210/MEMNOK/boxscore.html