Nem kell nagy észnek lenni ahhoz, hogy bárki megállapítsa: nem jelent sok jót, ha egy játékos nem hajlandó a friss csapatához bejelentkezni. Jim Jacksont határozatlan ideig eltiltotta a Hornets, miután -enyhén szólva- nem az új csapatával való kontaktusfelvétel kötötte le az elmúlt 48 órában az idejét. JJ-t erősen megviselte a ligautolsóhoz való elcserélése, állítólag a visszavonulását is megpendítette a 34 éves csatár/hátvéd. Így ismét Wesley és Jackson nélkül kellett a csapatnak felállnia, és ahhoz sem kell a Yale-en végezni, hogy előre kikövetkeztessük, mit is jelent egy sérülésekkel teletűzdelt csapat számára ez a körülmény, főleg akkor, ha ligautolsóként a ligaelsőt fogadja. Nos, ehhez képest komolyan meg kellett izzadnia a Suns-nak a kötelezőért, amely legfőképpen J.R. Smith érdeme. Az újonc hátvéd másodjára léphetett a pályára kezdőként, és 23 pontot (karriercsúcs:-)) ért el, 10/15 arányban dobva a mezőnyből, plusz leszedett 3 lepattanót és négy alkalommal szolgálta ki valamelyik csapattársát (David Wesley-nek - akinek posztján Smith ma pályára lépett - összesen egy meccsen sikerült elérnie idén a 23 pontot...). A Suns majdnem végig biztosan tartotta a kezében a győzelmet, ám a harmadik negyedben J.R. vezényletével egy 20-9-es rohanást alakítottunk, és egy pillanatra át is vettük a vezetést. Sajnos a másik oldalon Q-Rich gondoskodott arról, hogy ez ne tartson sokáig: a Suns eddigi rekordját megdöntve kilenc darab triplát helyezett el a gyűrűnkben. A sérüléséből visszatérő Baron Davis és P.J. Brown is 18-18 pontot dobott, míg Lee Nailon 12-t ért el. Megszerezte első pontjait a csapatban a Houstonból érkező Bostjan Nachbar is, 30 perc alatt 7 pont – 7 lepattanós produkcióval örvendeztette meg a hazai publikumot. Sorozatban ez volt a hatodik mérkőzésünk, amikor az ellenfél 100 vagy annál több pontot tudott dobni nekünk.

http://www.nba.com/games/20041229/PHONOH/boxscore.html