A csütörtök esti, szinte teljesen elúszott meccset J.R. Smith hozta vissza a sírból, azonban a végén kihagyott két szabaddobása miatt mégiscsak vereség lett a vége. A sors úgy hozta hogy ma este is szoros végjátékra került sor, a döntés ismét Smith kezébe került. A különbség annyi volt, hogy most a győzelmet kellett megtartani, és Smith az utolsó 5 másodpercben 4 szabaddobást dobhatott, amelyből hármat értékesített, így hiába szerette volna a Bucks a triplaspecialista Redd segítségével a meccset visszahozni, ez nem sikerült nekik (A hírek szerint J.R. a többieknél jóval korábban lement a csarnokba és a szabaddobást gyakorolta).
A publikum teljesen ellentétes előjelű negyedeket láthatott az est során: az elején volt 5 pont előnyünk, a félidőre ez eltűnt és egál lett az állás, a harmadik negyedet kiváló támadójátékkal 12 ponttal nyertük, viszont a végére belehúztak a vendégek, de - ahogy azt már írtuk, - eredménytelenül. A győzelem az egész csapat érdeme: heten dobtak 10 vagy annál több pontot! Mind közül külön írnunk kell Nailon teljesítményéről, aki az elejétől fogva halmozta a személyiket, így összesen csak 21 percet játszhatott, de 9 dobásából nyolcat értékesített, helyesebben mondva 3-t be is zsákolt. Ezzel 16 pontot hozott össze a csatár. A meccs embere a másik csatárunk, P.J. Brown lett, idei 23. dupladupláját hozta össze (16 pont, 13 lepattanó, 6 gólpassz). A Hornets veteránja akár már a következő meccsen beérheti Larry Johnson franchise-csúcsát a lepattanók számát tekintve. A legtöbb pontot Dan Dickau és J.R. Smith dobta (17-17), előbbi hétszer, utóbbi ötször hozta csapattársait kihagyhatatlan helyzetbe. Jacobsen 12, Nachbar 11, Vroman 10 pontot dobott, a változatosság kedvéért Andersen 9-t (mellé pedig 10 lepattanót halászott el).
Márciusban eddig öt meccset játszottunk, mindet hazai pályán, ezek közül hármat megnyertünk.

http://www.nba.com/games/20050312/MILNOH/boxscore.html