Bosszantó és szomorú meccsen kaptunk ki a Jazztől. A meccs előtt kiderült, hogy West még ma sem állhatott rendelkezésre, Claxtonnak pedig a bokája fájt, így nem is lépett pályára. E két fontos játékosunk nélkül is ment a szekér, az első negyedet 11 ponttal nyertük CP és Mason villogásával, igaz, ebből 5 pontot ledolgoztak a vendégek a félidőre. A harmadik negyed kiegyenlített volt, ami nekünk kedvezett, hiszen mi vezettünk. Ám ekkor előbb Vroman csuklója tört el nagyon csúnyán egy zsákolás után (valószínűleg az idényének ezzel lőttek), majd Mason farcsontsérülés miatt hagyta el még ebben a negyedben a pályát. A negyedik negyedben tehát az átlagban négy legtöbb pontot dobó játékosunkból 3 hiányzott, és a Brown-Williams kettősnek kellett tartania a Jazz magas embereit, a végére már 5-5 személyi hibával. A Jazz természetesen megérezte a vérszagot, és 25-11-re nyerték az utolsó negyedet (összesen 2 mezőnydobásunk ment be ekkor) és ezzel a meccset is. A legjobb játékosunk CP volt: 18 pont, 7 assziszt és 7 labdaszerzés. A 7 labdaszerzés karriercsúcs, és a Hornets történetében még egy újonc sem tudott ennyi labdát szerezni egy meccsen. Amíg játszott, D-Mase is nagyon hasznos volt (14 pont és 7 lepattanó). Rajtuk kívül csak Nachbar ért el 10 pont feletti eredményt (11). PJ 10, Williams 13 lepattanót szedett, de a szám csalóka, a festéket most sem mi uraltuk: 12 ponttal többet dobtak nálunk innen a vendégek, és 6 lepattanóval szereztek többet.

http://www.nba.com/games/20060222/UTANOK/boxscore.html