Verhető csapattól kaptunk ki ma este, annyira verhetőtől, hogy a szezonban idén már kétszer legyőztük a Seattle-t. Valamiért azonban úgy csináltunk, mintha eltitkolták volna előlünk, hogy a hazaiak legjobbját Ray Allennek hívják. A hátvéd az első három játékrészben 29 pontot dobhatott, 12 dobásából 10 bement, ebből 5 tripla volt. Az első két negyedben mi is odapörkölgettünk, Paul, West és Jackson vitte a hátán a csapatot. Védekezésben viszont felejthetőt produkáltunk. A félidőben 10 pont volt a hátrányunk, majd ez 11-gyel 21-re nőtt a harmadik negyedben. Ekkor már a támadóoldalon sem tudtuk követni a Sonics-ot, a volt csapata ellen játszó Mason és PJ ekkorra teljesen besült. Mason a bírókkal folytatott és érzelmekkel bőven átitatott eszmecseréi után ki is lett állítva. A negyedik negyedben aztán nagyon ráijesztettünk a hazaiakra: 23-6-os rohanást vezényelt CP, ebben a periódusban csak ő 13 pontot dobott, és tömte labdákkal Butlert, aki 15 pontot szórt be 5 tripla formájában. Így négy és fél perccel a vége előtt már csak 3 pont volt a Seattle fórja. Ám a meccs maradék részében már hasonló bravúrokra nem tellett, így nem sikerült megfordítani a meccset. A legjobb játékosunk CP volt: 25 pont, 14 assziszt, 7 lepattanó (közte 4 támadó, amely karriercsúcs) és 3 labdaszerzés. Butler a padról ért el 23 pontot, amely szezoncsúcs. Az utolsó negyedben elért 5 triplája franchise-rekord, csak Dan Dickau volt hasonlóra képes a Hornets színeiben tavaly januárban a Portland ellen. Jackson 19 pontot dobott. Rajtuk kívül West zárt még kétszámjegyű ponttal (12). Feltűnő Snyder szerencsétlenkedése mostanában, az All Star-gála óta egy meccsen sem dobott 10 vagy annál több pontot, az átlaga az elmúlt 5 meccsen nem éri el a 6 pontot.

http://www.nba.com/games/20060228/NOKSEA/boxscore.html